Törékeny kristálypohár a lét,
néha porzik az alja,
néha csordultik töltjük bele
a mámoritó lét.
Mikor leginkább szomjazunk
akkor temet be a szilánk sir.
„Bort innánk!” Aki az asztalra csap,
Nem pincérért, az a halál után sir.
A boldogságnak kelyhe
gyenge vár,
van ki könnyeit gyűjti benne
s csak a zárásra vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése