A tömbház színű sóderben
Csonkig égett csikkek,
A tegnaptól félszegen,
tántorog pár lélek,
Belépni a panelba:
beton koporsó
Mégis kész exodus
Hallgatni a „Bazd
meg!”-eket,
S a csúcsra soha
nem érő nyögéseket
Agyig szivni a
paprikás krumpli illatát,
egy cigivel
magányba mártózni,
csak nézni az
ablakból,
a nappal éjjellé
hogyan olvad át.
Van ebben valami
mazochizmus
vagy inkább
gyűlölet
a tizedikről
kidobálni boros üvegeket
azt képzelni én
vagyok óriás
s agyon én csapom
a lent rohangáló pontokat,
pedig ők ölnek
meg,
nem is kell nekik
fegyver, puszta közönnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése